HAGYOMÁNY ÉS TERMŐTÁJ
Boldogkőváralja a Hernád-völgyében az Észak-Magyarországi régióban található. A Hernád folyó bal partja mentén a Zemplén-hegység vonulatai, a jobb part mentén a Cserehát 250-300 méteres dombjai képezik a vidék természetes határait. Aprófalvas településszerkezetéből adódóan népi kultúrában gazdag területnek számít. A termőtájon a hegy és domboldalak adta klimatikus adottságok Európa egyik legkiválóbb kajszi termőhelyének biztosítanak kiváló területet. A termőtájon kajszin kívül más csonthéjas és bogyós gyümölcsöt is termesztenek jelentős mennyiségben.
A különböző leírások szerint a termőtáj az 1850-es évekig elsősorban cseresznyéjéről volt nevezetes. Az első írásos dokumentum 1871-ből származik, melyben az áll, hogy Gönc és környéke híres a kajszibarackjáról, amit "szep mennyiségben" termesztettek. Az 1890-es években a kajszi még jobbára házi kerti gyümölcs volt Magyarországon. 1895-ben Gönc 17 597 db gyümölcsfajából még csak 1272 darab volt kajszibarack, ennek háromszorosa a cseresznye- és ötszöröse a szilvafa. 1895 és 1965 között a termőtájon harmincad részére csökkent a szőlőterület, és lényegében az egész Abaúj vármegyei szőlő- és borkultúrát leváltotta a megerősödő gyümölcstermesztés.
A kajszibarackot különösen megkedvelték a termesztők és a fogyasztók, így az 1950-es évek végén már ez uralta Gönc és a közeli Hernád-völgyi községek kertjeit, a Gönc-vidéki kajszibarack nagy többsége rendszerint a falvak nagyméretű házi kertjeiben termett (1959: kb. 50 ezer kajszibarackfa). 1960 után, amikor ugrásszerűen megnőtt e táj kajszibarack-termelése, a termelőszövetkezeti telepítések nyomán, 1972-ben a Hernád melléki részen 260 ha, az egész termőtájon 450 ha üzemi ültetvényt jeleznek a statisztikai adatok.
Tartalom : 52
Tartalom találatai : 19037